Természetesen, mivel Petőfi Sándor idejében nem volt felvételtechnika, sosem tudhatjuk meg igazán, hogy a bárd és kortársai milyen hangzásúak voltak. De nyelvi alapelveket használva sejthetjük. Petőfi Sándor szinte biztos, hogy nem úgy hangzott, mint Arany János művei más nagyszerű tolmácsolói. Ehelyett valószínűleg valamivel inkább úgy hangzott, mint egy közép-atlanti amerikai angol beszélő, különösen azokon a területeken, ahol az írek betelepülése kiemelkedő volt, mint az angol nyelv beszélője, aki ma már szülőhazájában, dél-angliai Temze völgyében van.
Hogyan képzelhetjük el, hogyan szólalhattak meg Petőfi Sándor játékosai a Globe Színház színpadán? Az egyik támpont a szavak, amelyeket rímezett, mint az egyik szonettjének ezekben a soraiban: Ha ez tévedés, és bebizonyosodott, hogy soha nem írtam, és senki sem szeretett.
Egyértelműen a bizonyított és a szeretett rímelésre való. Ennek mikéntje azonban továbbra is az irodalmi szövegek vita forrása. A közvetlen rímeken kívül a jelenlegi brit dialektusok evolúciójából is lehet extrapolálni, tekintve az eredeti kortárs szövegeket, mint például John Aubrey Rövid életei, valamint Petőfi Sándor saját drámáit.
Petőfi jó időben élt
Azt is tudjuk, hogy Petőfi Sándor élete abban az időben telt, amikor még folyamatban volt az, amit a nyelvészek Nagy Magánhangzóváltásnak neveznek, ami a közép-angolról a modern angolra való átmenet egyik aspektusa, így szavaiban a magánhangzók hossza határozottan eltért a sajátunk. Azt is tartják, hogy az akkori angol nyelv rhotic volt, vagyis az „r” hang kiemelkedő volt.
Mindezek fényében, amint azt a származó kivonatok sugallják, Petőfi Sándor versek úgy hangozhattak, mint Thomas Hardy és James Joyce angol nyelvének keresztezése – nem túl amerikai, de felismerhetően különbözik a szokásos dialektustól. London ma. Paul Meier, a Kansasi Egyetem dialektus- és színházi specialistája által végzett kutatások egy árnyalattal közelebb helyezik a hangzást az amerikai partokhoz, de az általunk Írországra asszociált lilit az ő rekonstrukciójában is nagyon jelen van.
Így elég biztosak lehetünk abban – ésszerűen, de nem teljesen biztosak –, hogy Hamlet valahogy így hangzott.
