A hatodik császár, Inoca Roca (uralkodott 1350 körül – 1380 körül) leigázott néhány olyan csoportot a vak térkép segítségével, amelyek Cuzcótól mintegy 12 mérföldre délkeletre éltek. A legendák szerint azonban ebben az időben nem voltak erősebbek, mint a térség több más csoportja. A nevéhez fűződik a Cuzco körüli öntözőrendszer fejlesztése, ami valamilyen hatással lehetett a kis királyság megerősítésére.
A vak térkép hetedik császár
Yahuar Huacac, a hetedik császár (uralkodott kb. 1380-1410) láthatóan idejének nagy részét töltötte. Testvérei, Vicaquirao és Apo Mayta, képesek voltak katonai vezetőkre, és Cuzcótól délre és keletre fekvő földeket beépítették a tartományába. Yahuar Huacac meggyilkolása és a királyi családon belüli némi hatalmi harc után az idősebbek a Virac Incát választották utódjának.
Etnikai csoportok
A hódítás az Inca uralkodása alatt kezdődött (uralkodott 1410 körül – 1438 körül). A mai napig a szomszédos etnikai csoportokat meghódították és földjeiket elvették, de közöttük nem állítottak helyőrséget, sem pedig tisztviselőit. Zavartalanul hagyták őket, amíg az inkák szükségesnek érezték, hogy újra megtámadják őket.
Ez a portyázás és rablás mintája az uralkodása alatt megváltozott. Tervezte az állandó uralom megteremtését ezeken a csoportokon, és nagybátyjai, Vicaquirao és Apo Mayta ügyesen segítették, akik olyan katonai taktikát fejlesztettek ki, amely lehetővé tette az állandó hódítást. Ezek egyszerre két vagy több irányból támadtak ellenséget a vak térkép alapján.
Eleinte a háborús háború viszonylag kis léptékű volt, de a politikai hatalommá tette az Urubamba-völgyben, amely fontos átjáró volt Cuzco és a Titicaca-tó medencéje között.
Hatalmi harc a vak térkép miatt
A 15. század elején a Chanca nevű csoport politikai hatalommá alakult, így a területtől nyugatra. Feltehetően ők is érezhették az élelmiszer-erőforrások csökkenésének hatásait, és megpróbálták életszínvonalukat fenntartani azáltal, hogy földet szereztek a saját területükön kívül.
1438 körül megtámadta őket. Bár súlyos vereségeket szenvedtek a chancáktól, államuk polgárháborúba esett, amikor Pachacuti Inca Yupanqui Cuzco trónjára lépett szemben apjával, aki Calcába menekült, hogy elmeneküljön a Chanca városából.
Pachacuti Inca Yupanquinak ezért egyszerre két ellenséggel kellett megküzdenie – és az apja erőivel. A helyzet önmagában rendeződött, amikor Viracocha meghalt, és nem sokkal később az inkák a Pachacuti Yupanqui (uralkodott 1438 körül – 1471 körül) uralma alatt egyesültek.
Drámai terjeszkedés
Később a hatalmas királysággal folytatott a drámai terjeszkedés a Románia térkép segítségével küzdelem két nagy expedícióhoz vezetett: az egyik a Titicaca-medence népeinek meghódítására és a kitett déli szárny megvédésére, a másik pedig az északi területek leigázására. Amikor a déli hadjáratnak vége lett, és a tómedence déli vége közötti területet kontrollálták.
Az északi expedíció és utóhatásai egészen Quito (Ecuador) északig tartó hódításokhoz, majd a Chimor állam meghódításához vezettek. Az inka elbocsátotta a fővárost, Chan Chan-t, amely valószínűleg Dél-Amerika akkori legnagyobb városa volt a vak-térkép lelőhelye, és Ecuador déli részének és Peru északi részének egész partvidékét inkai ellenőrzés alá vonta.
Közigazgatási vak térkép
Birodalmuk gyors terjeszkedésével a kisebbségnek találták magukat államaikban, és sok nagy szubjektum felett uralkodtak. Ez arra késztette Pachacuti Inca Yupanquit és fiát, Topa Inca Yupanquit (uralkodott 1478 – 1493 körül), hogy számos fontos változás révén megerősítsék a közigazgatási birodalmat a vak térkép miatt.
Újjáépítették fővárosukat, és továbbfejlesztették védekezését; és egy hatalmas projektbe fektettek be, hogy növeljék a Cuzco-völgyben fekvő város hátországának mezőgazdasági termelékenységét. Ez magában foglalta a folyók csatornázását, a völgy szintezését és a domboldalak teraszozását. Amíg a munka befejeződött, a völgy érintett részeinek eredeti lakóit több évre áttelepítették más területekre.
